Minden száj nyitva áll és a fény
Megcsillan a pillanat késhegyén
Aki él feláll, hogy biztos-e amit lát
Jönnek ki a tengerből a bálnák
S jönnek ki a fák közül az emberek
Akiknek azt mondták, hogy nem lehet
Abból úgyse semmi amit gondoltok
A pillanat most mindenkit tetemre hív
Rakja föl mindenki a szárnyait
Nekem is van a szekrényben egy kis fehér
Verdesek de testem már túl kövér
S jönnek ki a fák közül az emberek
Akiknek azt mondták, hogy nem lehet
Abból úgyse semmi amit gondol-
Tokkal vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál
Előtt régen a Hamupipőke
De jönnek galambok
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?
Mennyi szép mozdulat
Halak üveg mögött
Nők dugás közben
Autók a sztrádán
Virágok tavasszal
Ablakok ősszel
Didergő királyok
Sok szép halálok
Besétál leteszi a vizes kalapját
És azt mondja
–Itt leszek ezentúl
Te meg almát eszel bicskával
Váratlanul jöttél
– mondod, falatot rágva
Miért pont most jönnek ki
A fák közül az emberek
Akiknek azt mondták, hogy nem lehet
Abból úgyse semmi amit gondol-
Tokkal vonóval
A mellbe csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál
Előtt régen a Hamupipőke
De jönnek galambok
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron? |
