Életbe maradunk bebábozódunk, találunk valakit
Valamit mondunk neki hogy úgyis mindegy hát gyere velem
Halálig jobb híján leszel-e, nem lesz egy fáklyásmenet
Tudod mibe kerül annyi fáklya? Hát te inkább csak
Belül gyújts egy gyertyácskát minden napra egyet
Néha majd elfújom olyankor szeretlek a sötétbe
Csöndesen látod a testnek is jó, a léleknek meg egy
Kép a sötét mellékhajó oldalán vagy a gyüliben az
Aznapi csodán csüngeni mint Évának az almája a fán
Amely a fajtánkat gazdátlanná tette hogy akármit fog
Az kéri hogy eressze, mink meg csak szoríjjuk hogy érezzük
Hogy meleg, hogy nem vagyunk egyedül nosza öleljetek meg!
Addig is kalandos a TV-ben az este töltök pohárba, hogy valaki
Szeresse szegény főhősnőt hamár a főhős nem ér rá mert a
Világot pelenkázza éppen be hogy ne potyogjon rá a szar
Mindenre, száraz fehér de amúgy mindent szeretek, néha
Karácsony térdemre gyereket, szép betegségeket nevelünk majd
Magunkba csendesen megvárjuk míg eldöl a gomba a rexasztalon ha egy
Bátrat lökünk aztán oda se nézve a padlóra köpünk ennyi
Volt tényleg tényleg csak ennyi sakkban csak paraszt kártyába
Betli -> Vége az egésznek |
