Nyár volt, s a blúzát
A szél kibontotta
Egy felhőt vizsgáltam
Aztán meg rávonta
A nyirkos kis mellekre
A kezemet hátha
Szerelmesek leszünk
Aztán meg a lába
Közé terelgette
Mind az öt ujjamat
Én meg se mozdultam
S ő is úgy maradt
S álmodozni kezdett
Én meg csak azt tudtam,
Hogy kiosont valamit
A rétre a nyomunkban
S egyszer csak rájöttem,
Hogy a húsunk szaga
Az övé ázott szalma
Az enyém vaspor meg naspolya
Aztán már megszoktam
azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban
És csak szaporodtak
A bogarak, a hangyák
A bőrünkön mászkáltak
Egyet elmorzsoltam
A hasán s hátráltak
A többiek elhúzva
Az egyet aki meghalt
Volt ott szomorúság a
Madarak meg egy dalt
Ismételgettek én meg
mint egy klipben
Arra integettem ahol
Gondoltam van Isten
S volt is ott valaki
Hátul a sötétbe
De hátha az ördög az
Hagytam a fenébe
Aztán már megszoktam
Azt, hogy többen vannak
Ebben a dologban és
Jeleket hagynak
De hiába jóslatok és
Hiába az álmok
Csak a rétre emlékszem
Meg a nőre ahogy áll ott. |
