Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát az tényleg van
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan
Szól a kürt ellibben a függöny
Amit most látsz az tényleg van
Kár, hogy mikor körbenéznél
A szélben a mécsesed ellobban
És támad akkor olyan sötét
Amiben az élők kezét
Többet nem találod
És ami elér azt ütöd-vágod
Zsákmányállat máját mosod
Egy névtelen patakban
Körülötted olajfoltok
Mézeskalácsszív alakban
És úgy nézed az arcod benne
Mint régen a céllövöldében
Az a lány akinek lőttél egyet
Finom utalásféleképpen
Biztos helyről régről tudom,
Hogy a Föld tányér és, hogy azon
Az emberek és a kövek
Lesznek a mannához a köret |
