Ezredvégi mese
Párnák közt eltemetve zsibbadtan fekszik
Életed homokszemnyi pillanata
A kéjistennő összetörve a sarokban zokog
Káoszt sugároz minden mozdulata
Rózsaszín párnák közt hosszú hajú nimfák
Lovacskás hercegről álmodoznak
Szárnyalnának ok már a kedvesük ölébe
De késik megint az a lusta fogat
Ez egy ezredvégi mese atomhasadással
Elfásult, primitív kábel-románc
Tegnap még benned voltam, holnap leszel mással
Nem ér el hozzád ez a sablon-fohász
Szíved bal kamrájában piros lötty lüktet
Fejedben haldokló neuronok
Az anyád lotyó volt, az öreged egy zseni
Az értelmesek közt te mégis unatkozol
Ez egy ezredvégi mese atomhasadással
Elfásult, primitív káb el-románc
Tegnap még benned voltam, holnap leszel mással
Nem ér el hozzád ez a sablon-fohász |
