Él valahol egy kicsiny hobbit, elárulom a nevét:
Barka Pali, aki mindig széthánnya a belét.
A nyakában palást van, a fején meg cilinder,
Annyit iszik, hogy egyfolytában rájön a hányinger.
A jó Gandalfhoz becsöngetett a régi cimborája:
Gyere beljebb te kis barom, mer belerúgok a szádba.
Megdicsérte kis barátja divatos ruháját,
Ő meg cserébe lerókázta hófehér szakállát.
Refr.:
Barka Pali nem kéne ennyit piálnod,
Hiába iszol kurva sokat, mer úgyis kihányod.
Minden egyes percben, mint az állat úgy vedelsz,
Kidobod a taccsot, aztán kómában heversz.
Elfutott és átvágtatott az Entek erdején,
De hirtelen az útjába állt egy alacsonyabb lény.
Samu volt az, ki vidáman, tárt karokkal várta.
Odarohant és a dagadt képét tele hányta.
Elment aztán Frodóhoz is, mer régen látta őt.
Aragornnal ketten basztak egy ronda hobbit nőt.
Frodó így szólt: „Gyere csak, mer nagyon jó móka.”
Fél perc múlva csak úgy csurgott nyakukból a róka.
Refr.
Hazafelé Legolassal találta magát szemben,
A leggusztustalanabb buzival a történelemben.
Haja szőke, szeme pedig oly kék, mint az ég,
Kár, mert máris belefröccsen a finom főzelék.
Palikánknak nincs több dolga, úgyhogy haza tér,
Jaj, hirtelen kotyogni kezd benne a vastag bél.
Hatalmasat okádik, hogy a torka szétrobban,
S Középfölde elmerül a hányásos fosban.
Refr.:
Barka Pali nem kellett volna ennyit piálnod,
Hiába iszol kurva sokat, mer úgyis kihányod.
Minden egyes percben, mint az állat úgy vedelsz,
Kidobod a taccsot, aztán halottan heversz. |
