Most nem azért mert a szívembe látsz
De tudod vagyok, ami vagyok
Csak egy szem nem lánc, egy piranja, aki
Amit szeret harap
Én is ugyanúgy megőrülök ha látlak
Te is gondolj majd néha rám!
Nem vagyok világszám, de a fejemet a nyakamról
levágatnám
Vagy a tűzbe a kezemet beraknám
Ha a szívemet végre nyársra húznád
És felfalhatnád...
Na gyere vigyél haza!
Legyen meg inkább a Te akaratod
Mert tudod vagyok ami vagyok az nem nagy dolog
Én a homokszem és Te a homokvihar
Egy fűszál a réten, egy csepp víz az óceánban
Azért gondolj majd néha rám
Hiszem, hogy áldott a neved, minegy nekem nyugat,
Észak vagy kelet
Hogy honnan jön a menet ami hazavezet
A szívemet a szívedre végre elcserélélném
Csak a szemembe nézz!
Na gyere vigyél haza!
Csak egy ránc vagyok az arcodon
Csak a gond van velem
Mégis Neked szól az összes dalom
Apró seb vagyok az ujjadon
Csak egy szilánk ami "ajajaj"
Mégis Neked szól az összes dalom
Most nem azért mert a vesémbe látsz
De tudod vagyok aki vagyok, csak egy szikra
Nem láng
Csak egy tolvaj és nem a bagdadi, és soha
Ne csinálj belőlem királyt se olajmágnást
Csak gondolj majd néha rám
Hiszem, hogy áldott a szíved, hiszem, hogy
Elhiszed, hogy hiszem a neved
S, hogy eljön a menet ami hazavezet
A szívemet a szívedre végre elcserélném
Csak a szemembe nézz!
Na gyere vigyél csak haza! |
