Nem nyílnak a szárnyak, és nem ragyognak a glóriák
Az angyalok máshol laknak, de minek mondjam, Te úgyis mindent látsz
Most is ugyanaz vagyok, nincs csel, ezek nyílt lapok
Nyitott könyv az egész életem, bár csalni is jól tudok
Szívemben az otthonom és csak keverem a paklit a színpadon
Mint egy rulettkerék, ami meg nem áll és csak forog az asztalon
Hideg szív, ahol hideg az ész
Hideg az ér, hidegvérrel, de szeretlek és
Néha csak azt nem vesszük észre,
Hogy egyedül vagyunk
Szellemi bűntény ez, és van elég tanunk
Hogy a tettes vagyok és nem az áldozat
Megfojtasz engem, Te meg otthagyod a fogad
Mert ez a társadalom mindenkit úgy becsapott
Erre nevelt, hát ilyen is vagyok
Én is ugyanúgy hagyom magam mögött
Mindig a tegnapom
És hogy hogyan élem meg a perceket
Az dönti el majd a holnapom
Ez a város a végzetem: Budapest
Az éjjeli kényelem
Mint egy lámpa, amiből előbb-utóbb
Lemerül mind a két elem.
Én a tettes vagyok és nem az áldozat
De tiszta szívből bánom ezt az utat, amin bántottalak
Félek a retek marad, mert még a paradicsom nekünk
Túl nagy falat!
Ott nyílnak a szárnyak, és már ragyognak a glóriák
Az angyalok sohasem késnek, de minek mondjam, már úgyis mindent látsz. |
