Leszáll az éj és végül eljutunk a helyig
Egy virág lassan szirmot bont a falon túl
Sötét a terem mindig ugyanúgy
Nem is igen hinnéd el hogy valami mindig visszahúz ide
Ahol csak Ő, egyedül Ő a tiszta fény
Bár nem hagyott esélyt a múlt nekünk se neki sem nekem még
A szinpadon csak néhány kék lámpa ég
De emlékszem Rá mindig ahogy a terembe lép
Igazi gyémánt ragyog rajta kevés a karc
Elvakít a pillanat, s a szívembe mar hamar
Nézek Rád, itt persze többen vannak így
Ahol Te táncolsz másnak ott ássák a sírt, angyal?
Angyal vagy
Angyal vagyok melletted
Többet érdemelsz a szemünknél
Nem is tudod nem nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynál
Ha igazán néznének látnák hogy
Sokkal szebben ragyogsz már
Többet érdemelsz a kezünknél
Nem is tudod csak nevetsz rég
Többet érdemelsz az aranynál?
Ha igazán néznének látnák hogy
Sokkal szebben ragyogsz már
Lehet hogy még csak most jövök de régen ismerem
Nekünk a szívünkben ott a jel, és minimum egy helyen
Mert a múltunk összeköt, a jövő úgyis egy
Én érte voltam mindig, tudja érte is leszek mindig
Táncolj még, ragyogj csak
Igazi gyémánt vagy, rajtad kevés a karc
Te most is valahogy visszajössz, hogy szabadon elvigyél
Én meg a kezedet keresem valahogy-tudom-hogy
Valahol összeér
Többet érdemelsz a szemünknél |
