Jönnek, szüntelen;
Hóviharban átkelnek a jeges tengeren.
Pajzsok s fegyverek
Tündökölnek kezükben oly’ töretlen…
Jönnek, szüntelen;
Hóviharban vágtatnak hegyen-völgyeken.
És tűz lobban fel,
Bármerre is tapodják a zsarnok földeket…
És a hamvak zengik nevük,
Csontok mormolják énekünk,
Rúnák írják hős tettünk,
Egy életen át.
Sarki fény s jeges lehelet
Burkolja körbe a pogány sereget.
Kürtök zengnek
Oly’ erővel, hogy beleremegnek a fenyvesek!
Jönnek, szüntelen;
Észak Népe nem kegyelmez hamis emberen;
Elfutsz, mást nem tehetsz;
Ártó keresztről vér hull csendesen…
Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen!
Hogy miért?
Hitetlen kutyáknak nevezték az én fiaim,
Mert másban hisznek!?
Bennem, kit csak úgy neveznek: Mindennek Atyja!
Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen,
Hogy megszabaduljanak a béklyóktól;
Bátran harcolnak, félelem nélkül,
S mert tudják, ha elesnek is a nagy csatában,
Odafönt újból együtt lesznek
A nagy Valhallában!
Egy atyánk van;
Odin sarjai vagyunk!
Nagy csatában
Kylfa villan és lesújt;
Páncél roppan,
Zsarnok test elhull
És az égből
Vérrel festett hó hull!
Egy atyánk van;
Odin sarjai vagyunk!
Nagy csatában
Kylfa villan és lesújt;
Páncél roppan,
Zsarnok test elhull
És a fényben
Halhatatlanok vagyunk! |
