Fagyott hó és jég,
Sziklák s fenyvesek,
Nemes égi fény,
Sötét fellegek.
Hajnal hasadt’kor
Megmozdult a táj,
Messzi északról
Elindult egy árny.
Testén állatbőr,
Fején fém sisak,
Baljában egy pajzs,
Jobbjában a kard,
Arcán izzó düh,
Szívében magány.
Egy dolog hajtja:
Bosszú és halál!
Vágtat a harcos hegyen-völgyön át,
Kard lesújt s jő nemes halál,
Hős szívét elégtétel járja át,
Megtalálta észak harcosa az útját...
Elindult haza,
Az útja véget ért.
Nem maradt hátra,
Csak holtak és a vér.
Mikor a nap leszállt,
Sötét lett a táj,
De ő látta a fényt;
Az örök Valhallát! |
