Élt egy viking hegy hátán,
Oly bölcs volt, mint egy óriás,
Sas tolla volt s szép tinták;
Nem mulatta semmi más.
Ám egy napon jött egy lány,
Elmúlott a nagy magány.
Napkeltekor ébredt a táj,
Bölcs viking nem kelt föl már…
Helheim – Vágtass tovább az örök tél birodalmán;
A túlvilág földjén, ahol egy kakas kárál…
Helheim – Zengőhídon túl áll egy sötét vár;
Nem nézhetsz vissza már, mert Hél vár rád…
Hallom, hogy sír tenger partján…
Érzem, tüzet gyújt testem alá…
Látom már, messze az én szép hazám;
Helgrind már nyitva áll! |
