Katonák voltunk
Katonák voltunk
De lettünk volna mások
Emberekkel játszó
Félszemű bajszos óriások
Könnybe lábadt szemmel
Vártuk a mesét
Nem kaptunk mást
Csak az Élet rémtörténetét
Katonák voltunk
Tettük, mit tenni kell
De hogy ez jó
Azt mi sosem, sosem hittük el
Szívünkben
Sajgó fájdalom
Kezünket összetettük
S tudtuk ez az alkalom
Ez lesz a végső harc
A végső állomás
Rémálomból ébredve
Az utolsó őrült látomás
Éjszakába súgott [Mi atyánk ki vagy a Mennyekben
Imádságaink szenteltessék meg a te neved
Titkon azt reméltük jöjjön el a te országod, legyen meg
Megváltja majd a bűneink a te akaratod, miképp a Mennyben
úgy a Földön is ÁMEN!]
Katonák voltunk
Ez volt a sorsunk
Bűn nélkül parancsra ölni
Akit csak érni jól meg gyötörni
Így lettünk élőből halottak
Pusztításra kárhozottak
Nem volt csekély esély sem
Hogy amit tettem a felét megértsem
Úgy tűnt, hogy nincsen visszaút
A Világ sajnos elfajult
Ember ölt embert napról napra
Kisebb lett az Élet sarja
Megbántam minden bűnömet
Dobjatok rám sorban követ
Nem tudnék tovább én így élni
Örök feloldozást remélni
Katonák voltunk
De lettünk volna mások
Emberekkel játszó
Félszemű bajszos óriások |
