Száll az idő, nem változom,
Nem leszek más, így akarom.
Láncom lehull, viselje más,
Tagadlak őrült rohanás.
Megszülettünk, és itt vagyunk,
Elfáradtunk, hol az otthonunk.
Az úton majd együtt megyünk,
Nem érti senki hideg szívünk!
Nem értem kínjaid, de érti minden szív,
Jajgat a vad, és őrült táncba hív.
Ott távol a tömeg néz az ég felé,
Varázs lelkük mélyén, a szívük fáj belé.
Árnyék nyúl feléd, életedre tör,
Minden kapu zárva – ördögi a kör!
Száll az idő...
Árnyék nyúl feléd, életedre tör,
Minden kapu zárva – ördögi a kör.
Ott fenn az égen kigyúlt a fehér fény,
Rád vár az átok igaz lelkű nép!
Minden kapu zárva – ördögi a kör,
Minden kapu zárva – ördögi a kör, a kör! |
