Kínok a földön, arcom elfordítom,
Kínoz a holnap, hűvösen, szárazon.
Remeg a lábam, vissza nem léphetek,
A hetedik jel félek, én leszek, én leszek!
Álmodok vérben, koszos az ablakom,
Nyáron vagy télen viszel a válladon.
Elfogyott erőm, elhullt, ki segíthet,
Rád nézek merőn, egy álmot kergetek, miért én?
Álmatlan idő mély égbe hull,
Partján átcsap a tenger és fölém hajol.
A jóslat valóra vált, nekem mennem kell!
Én vagyok a végzet, a hetedik jel a hetedik jel!
Úszom az árral, vakon a szennyben,
Bekenve sárral, mindegy, csak menjen.
Súlyos a szívem, lassul az üteme,
Hív az égi hang, én megyek vele! |
