Ismeretlen földön eltévedve járok,
Egy eldugott völgyben romokat találok.
Búcsúzik a nappal bíborszínű fénnyel,
Nem tehetek mást, itt alszom éjjel!
A tûz vörös lángja, mely lobogó élet,
Idézi a múltat, fájdalma bennem ébred.
Elhagyatott város, elfelejtett hősök,
Nézem a romokat, mely titkokat őrzött.
A lobogó lángok közt alakokat látok,
Lehunyom a szemem, s más világban járok.
Lónyihogás, halálhörgés,
Kardcsapkodás, ágyúdörgés.
Házak füstje száll az égre,
Falra fröccsent hősök vére.
Rémülettől nyílik szemem,
Körülöttem csendes minden.
Holdfény ömlik, szellő lebben,
Csak álmodtam – úgy remélem. |
