Vissza a Valhallába/ Zurück nach Walhalla
Itt a halál örök. Az élet zuhanás.
– újra itt. A föld mélyén. Elfogy a levegő, „eliramlik az élet” – bárcsak azt mondhatnám, „huss” és egy levegővétel alatt vége lehetne. A szenvedés felemel, a szenvedés nemesít, a kín gyönyörködtet, a gyötrelem megérlel, mint egy szőlőfürtöt. – Azt kívánom, bárcsak újra zongorázhatnék meghalt apámnak, aki már ott vár engem mosolyogva.
Látom apám a tűz végén, látom anyám a kerek asztalnál, s látom mind az őseim, kik ott várnak …
Vissza a Walhallába. Igen! Úgy érkezem, miként ők is a poklok alá szálltak. |
