Arcot formál a felhő, újra múlik a láz
Rajzolok majd egy képet, ha fölém olvad a táj
Ez valahonnan ismerős
Ez a lebegő álmodozás
Így a sötét is elkerül
Talán soha se volt még másképp
Múltat formál az emlék, mindig éles a kép
Láttalak fent a felhőn, elrepített a szél
Szeretném elhinni, hogy keresed
Szeretném elhinni, hogy ismer
Füstből fújtuk a szárnyat, otthonunk volt a hold
Megírhattuk az álmunk, felismertük a jót
Ez valahonnan ismerős
Ez a lebegő álmodozás
Így a sötét is elkerül
Talán soha se volt még másképp
Embert érlel a lélek, szelídebb lesz a láng
A képen ott lesz a lényeg, hogy mindig visszavár
Szeretném elhinni, hogy keresed
Szeretném elhinni, hogy ismer
Szeretném elhinni ... |
