Őrtüzek égnek a harcmező szélén,
Ezernyi láng gyúl a szívemnek mélyén.
Hóvihar tombol, süvít a szél,
Sátramban asszonyom ágyamba tér.
Életre kél...
Vad szenvedély...
Hajnalban látom, hogy üres a gyékény,
Megszökött asszonyom, elhagyta férjét,
Másnál találom, de nem veszem vérét,
Otthagyom sírva, had érezze vétkét.
Bánatom mély...
Fájdalmam mély...
Lovaink szárnyalnak a Hold sugarán,
Harci énekünk hallod talán,
Lehet, hogy meghalunk,
De meg kell ma tennünk
A népünkért...
A lelkünkért...
Kivont karddal a végzetbe száguldunk,
Földünkért harcolni, ez a mi sorsunk.
A népünkért...
A lelkünkért...
A népünkért...
A vérünkért...
A szívünkért...
A lelkünkért... |
