Új vezér
Áldozat lészen, szittya népünkért
Hadúrnak könyörgünk, harcban segítségért
Fehér lovat hát elébem hozzatok
Oltáromon áldozati tüzet gyújtsatok!
Hadúr, s őseink lelke
Ím hát segítséget ígére
S kérék, új vezért hogy válasszunk ma,
Uratok mától Árpád, Álmos fia!
Így szóla nagy táltos Torda,
S borral teli serleget emele magasba.
Ím hát, itt e serleg!
Egyenként ontsátok belé véretek!
Kortyoljatok mindnyájan belőle,
s tegyetek esküt mindörökre!
S kardjukkal a vezérek húsukba vájának,
Torda serlegébe tiszta vért csorgatának.
Álmos vérére felesküdjetek,
nemzetségét híven kövessétek,
új hazára együtt leljetek,
adjátok hát körbe a serleget!
S a hét vezér mind felesküde,
S esküt vérrel pecsétele.
A serleg alján összegyűlt vért
Torda tűzbe veti
Így vesszen vére annak mind,
Ki esküjét megszegi!
Az éj sötétjében,
csillagok fénye alatt,
Álmos az áldozóhelyet
szemlélni indula,
S hogy odaére, az oltárra rettentő villám sújta,
maga Hadúr, ki vitéz fiát imígy kebelébe vonta.
Hajnalhasadtán, látva, hogy Álmos eltűne,
A magyarok táborában nagy fejetlenség kerekede.
Némely vezér, népét összegyűtvén, visszafelé indula,
De rájuk veté magát turulok fekete hada.
Délceg lovas áll Verecke hágóján.
Szilaj tekintete átsuhan az új Hazán.
Eloszlik az éj vészt jósló köde
Új nap virrad magyarok népére.
Lassan léptet hajnal szelében Árpád vezér,
S vele mind, kiben lobog az ősi hun vér. |
