Elkezdünk egy új évet,
bort, búzát békességet!
Köznapokat élünk,
s ünnepekre gyakran gondolunk.
Célokat remélünk,
s maholnap itt az alkonyunk.
Elfáradt talán - nem vitás -
az, ki másoknak vermet ás,
Utunk nincs, de járunk,
engedelmes lábunk lép velünk.
Nyugalomra vágyunk
annyira, hogy égni nem merünk.
Korán kelsz, de nem lesz kincseket,
mert aranyra lelni nem lehet.
és a mosdód csak bámul rád,
vízre vágyik régen, de nincs ki ád!
Pénzen kialkudott önmagunk
ránk szól újra. árúk nem vagyunk!
és a mosdód csak bámul rád,
vízre vágyik régen, de ki ád!
Emlékeink üzennek még,
s mindig nagyobb a különbség...,
hisz' jól tudod, hogy addig jár,
csak addig jár, addig jár...,
addig jár a korsó a kútra míg eltörik,
vagy széttörik,
vagy szétverik!
Addig jár a korsó a kútra...! |
