Vásott farmer, tépett álom,
elapad a szó a szánkon.
Jön-e újabb alkalom?
hogyha kell, én vállalom.
Nézd, az újság képei mily' ostobák,
a sok szín színtelen, hát nem kell nékem,
csakis a lényeg!
úgy futnak a fények, bár közöttük élek,
de elvakítanak.
Aki fürge: néha béna,
minden ranghoz kell egy létra,
fáradt lábbal mászhatod,
és a csúcsot álmodod, amíg bírod!
Nézd, az újság képei mily' ostobák,
a sok szín színtelen, hát nem kell nékem,
csakis a lényeg!
úgy futnak a fények, bár közöttük élek,
de elvakítanak. |
