Életösztön, vakarj belőlem embert
Vagy csak állatot, mindegy csak vakarj
S addig talán valami kinő bennem
Vagy csak elmúlik ugyanúgy mint tavaly
Húzzál rám új ruhát vagy csak a régit foltozd meg
Addig én eldobogok a sarokban csendesen egy darabig
A számból majd gurguláz a pirosló festék
De én tovább kuszommajd az eldobott kardomig
Életösztön takard el a lelekem
Takard el, nehogy másnak okozzon bajt
Magamank még sikernek tekintem
Végülis éltem, ha nem is ér túl sokat
Vegyél ki agyagból minden izgató linket
Csak az maradjon, ami még egyben tart
Szorítsad ökölbe a kezemet néha napján
Vagy lüktess addig fülembe monoton zajt |
