Itt vagyok, a HÉVrõl és a villamosról szállok,
azt hiszem, hogy nyár van,
mer vattás kis pelyheket fúj az arcomba a szél, és
itt, ahol az öreg horgász hajnalban még felkel,
és kora reggel elmegy
azér' a néhány üveg, világos sörért
Itthon vagyok, itt mindig tudom mikor kezdõdik a Mónika só,
mert olyankor a környék házaiból nevetés hangja szûrõdik ki,
de mikor vége lesz és a Mariannban elég magas már az alkohol-szint,
elindul és a haragját az utcán sétálva ordítja ki
hajjahaj.....
És én gyõztes vagyok, mégis valamit elveszítettem
egy ember-léptékû életet, egy kertvárosias környezetben,
Itt csak az ismert nyomor, ami néha orrbanyom, mint egy félig lerobbant kis ház
az újgazdag szomszédok végig nézik ezt a szociológiai mélykutatást,
Hogy az egykori hadnagy és az egykori prosti fia együtt isznak a kertben
a társadalmi külünbségek feloldódnak majd szépen a szeszben
Mégis elindulok, ahogyan minden reggel,
oda, hol a síneknek vége,
a felmenõknél is feljebb menni,
jeleket utazok a szomorú égbe
hajjahaj..... |
