Kopott álomban ébredek
Lassan valóságot ébreszt
És mindenféle gépek közt
Magamra hagyva
Autók közt lépkedek
Fényes metálcsillám korban
Lassan tényleg meg is szoktam
Hogy egyik se az enyém
Körülöttem nyilt terek
Nem is látnak nem néznek
Körülöttem nyilt egek
Lassan el is engednek
Falakon karcolt ékezet
Utcákon üdvösségek pora
S minden megharcoltnak nyoma
Se maradt, elmosta az esõ
Tisztelgek a gépeknek
Õk még vissza is mosolyognak
És azt mondják, hogy "jól van
De ez még csak a kezdet"
Körülöttem nyilt terek
Nem is látnak nem néznek
Körülöttem nyilt egek
Lassan el is engednek
Áááááááááá
Áááááááááááááá
Áááááá
Áááááááááááááááááááá |
