Önsajnálom magamat mikor
azt mondtad, hogy tegnapra talán
Megérett benned az elhatározás
Egy fajtája
Mert szerettél engem, azt mondtad
De érzéki csalódás játszott szemem-
Mellettem nem maradhat meg senki
Mert senki, nagyon senki nem keres
Senki, nagyon senki nem keres
Emberek jönnek, és idegenek
Tágranyílt szemükben semmi kétség
Azt mondják, hogy
Ideje lenne már menni
Talán tényleg így van,
S velük megyek
Lábam tipor sok kis hangya
Tisztességgel
S ideje férjhez is menni
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
Korán keltem, de hirtelen,
Mikor fridzsiderfényű álom csapott rám
S a boldogság, nem volt ott,
Tudtam má-á-ár
Szótlanul rágtam a száraz kenyeret,
De nem tudtam, lenyelni
A nevedet ismételgettem,
Ami csak álo-o-om volt-volt
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret
Mert senki, nagyon senki nem keres
Mert senki, nagyon senki nem szeret |
