Bárhova kóborlok
...És az út lesz a menyasszonyom
A büszkeségen kívül mindent levetettem
Így hát benne megbízom
És o elégedetté tesz engem
Megad mindent nekem
...És vágyódom poros torokkal
Csak a tudást mentem meg
A játékhoz melyben rabszolga a szerep
Csavargó - Vándor
Nomád Kóbor
Hívj aminek akarsz
De én eltölthetem az idomet bárhol
Szabadon elmodhatom gondolataimat bárhol
És újra fogalmazhatom bárhol
Bárhova is kóborlok
Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
...És a föld lesz a trónom
Az ismeretlenhez alkalmazkodom
A vándorló csillagok alatt nottem fel
Magamban de nem egyedül
Senkit nem kérdezek
...És a köteleim mind el vannak vágva
Ha kevesem van úgy többet nyerhtek
Birodalmam még ember nem járta
Csavargó Vándor
Nomád Kóbor
Hívj aminek akarsz
De én eltölthetem az idomet bárhol
Szabadon elmodhatom gondolataimat bárhol
És újra fogalmazhatom bárhol
Bárhova is kóborlok
Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
De én eltölthetem az idomet bárhol
Szabadon elmodhatom gondolataimat
És jól érzem magam bárhova
Bárhova is kóborlok
Ahova a fejem hajtom ott az otthonom
Sírkövemre vésve:
Testem pihen de én még mindíg kóborlok
Bárhova kóborlok | 
