Fejére állt a világ mindenütt folyik a vér,
tankok lőnek mindent szét, a tüntetőké a tér.
Segítséget az kap, ahol van valami haszon
az erősebb kutya baszik te meg csak gondolkozz azon,
hogy az erőszak, az minden esetben csak erőszakot szül
mindig ugyan az a vége a két ellentét egymásnak feszül.
De ha eljön az este végre és a színpadon ott állok,
talán nem vagyok olyan frankó, mint a médiában a sztárok,
akik mindig nagyon fittek és vasalt rajtuk az ing
egy a lényeg dőljön a pénz, éljen a marketing.
A reklámokkal téged hülyítenek, a sebedbe kutatnak,
nyakkendős urak néznek a tévéből, a szemedbe hazudnak!
Azt hiszem már, soha nem lesz aranylemez a szobámnak falán
veszett már több Mohácsnál
kibírom talán, igen kibírom talán.
Hírnév meg a pénz én jól tudom nem juthat mindenkinek
látod az nekem sem járt, de ég bennem a tűz
a zene lesz ami minket össze fűz.
Ha reggel felkelek és én a tükörbe nézek,
onnan azért már gúnyosan visszanéznek az évek.
Nem vagyok már kis srác, az arcomon ott a ránc,
de fogok én még néhány akkordot nem ez a végső tánc.
És annak aki, a padon alszik és szemetesből eszik,
neki bizonyítsd be, ha tudod, hogy isten valóban létezik.
Azt hiszem már, soha nem lesz aranylemez a szobámnak falán
veszett már több Mohácsnál
kibírom talán, igen kibírom talán.
Hírnév meg a pénz én jól tudom nem juthat mindenkinek
látod az nekem sem járt, de ég bennem a tűz
a zene lesz ami minket össze fűz.
Hát én meg fogom a gitárt és osztom az észt
pedig hát nem vagyok túl okos, se valami nagy zenész.
Aki segített valaha nekem, annak csak annyi, hogy kösz,
aki meg keresztbe tett annak üzenem azt,
hogy másnak vermet ásni nem szép dolog és kapja be a faszt! |
