Végképp nem értem, hogy mi az ami neked kell,
Egyszer azt kéred tőlem, hogy moziba vigyelek el.
Mikor oda kerülnék már nálad a programod módosul,
Azt kérded, gyerünk inkábbis túl hosszú a sor.
Én mindig azt mondom, hogy persze, jó,
Ahogyan te akarod, az nekem is megfelel.
Gondolatban én már messze járok,
A haverokkal dőzsölünk valahol.
Például fekszünk egy réten,
Ahol a fa lombja árnyékot vet,
Falusi lányokat bátran nézünk,
És az egyik fölénk hajol.
Ébresztő!
Már egészen elhittem, hogy ez itt a valóság,
Rá kellett eszmélnem, hogy nincsen folytatás.
Megint mellettem ott voltál, fejedben jobbnál jobb programok,
Az egyik jól hangzott, hogy "nézzünk kirakatot".
Én mindig azt mondom, hogy persze, jó,
Ahogyan te akarod, az nekem is megfelel.
Gondolatban én már messze járok,
A haverokkal dőzsölünk valahol.
Például fekszünk egy réten,
Ahol a fa lombja árnyékot vet,
Falusi lányokat bátran nézünk,
És az egyik fölénk hajol.
Már eltelt húsz hosszú év, de nálunk nincsen változás.
A programok megmaradtak, és a régi lemez még megy tovább.
Habár a tű már rég elkopott, de azért viszi még a dallamot,
amit kérsz, mindent megteszek, bármi is legyen az óhajod.
Én mindig azt mondom, hogy persze, jó,
Ahogyan te akarod, az nekem is megfelel.
Gondolatban én már messze járok,
A haverokkal dőzsölünk valahol.
A rét még mindig megmaradt,
A fa lombja még mindig árnyékot vet,
Falusi lányokat még mindig nézünk,
Nekünk ez a szerelem. |
