Férj, feleség, garzonlakás, micsoda idilli kép,
büszkén nevelték a kis csemetét, nekik õbenne volt minden remény.
Azt szerették volna, ha egy Einstein lesz, de ez a vágy hamar elbukott,
mikor kiderült, a gyereket nem érdekelték az iskolai tananyagok.
Nem tehettek mást, csak az idõtõl várták a megoldást,
megváltozik mald ez a jómadár, a szülõk agya eképpen járt,
de nem történt semmiváltozás, a gyerek hülyébb lett, mint bárki más
nem érdekelte csak a zene és a szórakozás.
Folyton ment, nem bírt egy helyben ülni, ez az igazi élet, én azt hiszem,
mikor a zenével elérte a kellõ hatást, nem számított semmi sem.
Ha tehette, a munkát kerülte mindig, hétköznapjai így teltek el,
néha becsúszott egy kis meló, valamibõl élni kell.
A függöny elgördül, mindennap újból megy megint az elõadás,
mindenki teszi a dolgát és hajtja a vágy, hamis álmoktól remél mást.
Ha hibát követett el, nem szidta le senki, õ ebbõl tanulta meg a lényeget:
hogy az élet egy színház és nem jut benne mindenkinek fõszerep.
Nem tehettek mást, csak az idõtõl várták a megoldást,
megváltozik majd ez a jómadár, a szülõk agya eképpen járt.
De nem történt semmi változás, a gyerek hülyébb lett, mint bárki más.
Nem érdekelte csak a zene és a szórakozás.
A cipõje elkopik lassan és a nadrágja tiszta por.
Neki mindegy milyen a rendszer és, hogy kik ülnek a trónokon,
csak szóljon a dal minden nap, folyton zakatol a ROCK&ROLL,
a zene az élete része és a jövõje.
Minden napos látvány, egy eleven kölyök, egy jómadár a sok közül,
talán pont te vagy és magadra ismersz a dalon keresztül.
A szabályokat eltiporta minden akadályon áthatolt,
soha egyhelyben nem bírt megmaradni sehol,
soha nem bírt megmaradni sehol.
Csak szóljon a dal, folyton zakatol a ROCK&ROL,
soha egyhelyben bírt megmaradni sehol.
Csak szóljon a dal, folyton zakatol a ROCK&ROLL.
Soha nem bírt megmaradni sehol. |
