Új szelek fújnak, új idők járnak.
Új kihívások, új csúcsok várnak.
Állunk a Fényben, s itt vagyunk újra.
Várjuk, ki lemaradt, riadót fújva.
Sok ember alszik, de lassan már ébred.
Takarodj sötétség, eljött a véged.
Szól már a harsona, pirkad a hajnal.
Fénysugár jő már a felkelő Nappal.
Oszlik a köd, és lehull a lepel.
Új szelünk szemetet messzire seper.
Fényt hozó madarak fészkeket raknak.
Turulnak szárnyai erőre kapnak.
Magasból rikoltás hangzik a szélben.
Fénynek a madara szárnyal az égben.
Magasból néz le ránk, rikoltja: ÉBREDJ!
Ne aludj, idő van, kelj fel és éledj!
Szebb jövő vár reánk, boldogabb világ.
Nemzeti színekben mindegyik virág.
Fordítsd a Fény felé sugárzó arcod!
Nem veszítheted el soha a harcod.
Meglátod győzünk, mert vélünk az Isten.
Ki győzhetne ellenünk? Oly erő nincsen!
Eljön a mi Napunk, s ragyog az égen.
Nagy lesz a Nemzetünk, akár csak régen |
