Kitörés
Vár fokán állsz,
jeges szél az arcodba vág.
Lentről romváros tekint rád.
Otthonod rég
egy tűnő álomkép,
s szép hazád annyi, amin állsz.
Rég tudod már,
hogy a végzeted e vár,
s egyetlen kiút a halál.
Refrén:
Nincs már remény, feladnod mégsem lehet.
Nem maradt más, egyedül becsületed.
Inkább vagy hős egyetlen pillanatig,
Mint rabszolga, egész életeden át.
Elveidért,
honért és becsületért,
ember mit tehet, megtettél.
Semmi se fáj,
csendben átölel a fény,
s múló rémálom a világ.
Csillagösvény,
örökké tartó fény,
és nincs többé könny, se halál |
