Nincs visszaút
Innen nincs visszaút
a sűrű ködben, folyik újra a vérünk
mind a ketten tudtuk jól,
ez az utolsó esélyünk.
Beleégve az agyamba,
lehunyt szemmel is látom,
hogy egyenruhában tapos el a hatalom,
ha szabad lett az álmom.
Refrén:
Ismerős a helyzet,
bár sohasem láttam még.
Fegyvercső a számban,
ha felelőst keresnék.
De maradok itthon, bármi vár.
A düh szétfeszít, az égre nézek
az óra körbe jár.
Élőhalottként húzom az igát
mégis a semmi vár.
A nyugalom, a bizalom hova tűnt innen,
beteges álom már.
Veszélyes minden szó,
mert mások is érthetnék,
Veszélyes lassan a tűz,
ami bennem is ég.
Felpörög, zakatol, gyorsul a tempó,
gyűlölöm már az egészet,
statisztikává lett,
több millió élet.
Én kiszállnék már ebből,
de a spirál körbeért.
Ingyenélők, ál-humanisták,
ássák nekem a sírt. |
