Szavainkat és tetteinket felzabálja az idő,
jelenünkre borul a feledés és a jövő.
Már rég nem az a kérdés,
hogy milyen viszonyban vagy másokkal,
hanem, hogy milyen nyomot hagysz a másikban,
és ha nem őrzi senki emléked
hát nem volt miért élned.
Minden amiben hittem,
minden érzésemmel
rejts el magadban engem,
őrizz meg!
Oly nagy mélység, oly sok év.
Bármit tettem, elvész: mond, miért!
Fáj az érzés, nincs rá szó.
Mondd: a létem nem csak álom volt!
Minden amitől féltem,
minden érzelmemmel
rejts el magadban engem,
őrizz meg!
Nézd a lángot a lelkemben,
nem törtek meg, és nem adom fel.
Éld meg mindazt, mit átéltem!
Rejts el mélyen mindent szívedben!
A halálom után is ott leszek veled örökre,
ott bent, a szíved legmélyén … |
