Az ég alatt ülök, néma magány a társam..
Az éj rám borul, reám ront a bánat.
Atilla földjére új lakó költözött,
Nem más, mint az ördög ki angyalbőrbe öltözött!
Ref.: Esküszöm Öregisten, s Boldogasszony anyánk,
Nem lesz nyugodalmam, míg rabló kézben hazám.
Nem nyugszom míg igaz emberből lesz elítélt,
s gazemberek pöffeszkednek országunk élén!
Sötét az este, de távolban tűz gyullad,
A lángokat szemlélve keresem utunkat,
Miképpen győzhetnénk le oly nagy hatalmakat?
Nem kell hozzá más: hit, erő, s szent akarat.
Eggyé kell válnunk, mint hajdani időkben,
Istenünknek kardja csakis akkor jő el.
Győzelemre vezet minket ismét Atilla,
Egy a szív, az akarat, ahogy meg lett írva. |
