Kinyitom, és belenézek
Vajon meddig rejtegeted a könnyeimet
Amit azért ejtek
Hogy minél előbb véget érjen
Túl későn jöttél
Túl korán mész
Nem tudom, hogy merre tartasz
Csak még egy percet maradj még
Emlékszel: ott a tűznél
Beledobtuk, elégettük a bűnünk
És akkor azt kívántuk
Hogy legyen ilyen az egész életünk
Azóta állok az esőben
És nézem az eget: merre mennek a felhők
Mert bízom abban, hogy eláll egyszer
És a nap is feljön
Tudod nekem nem az fáj
Hogy megint itt hagytál
Mert ha belehalok
Akkor is továbblépek
De látlak meghalni
Minden nap, minden percben
És nem hagyod,
Hogy segítsek |
