Ez az óceán nem azért van
Hogy elmerüljek benne
És a nap sem azért süt rám
Hogy megvakuljak tőle
Szeretnélek,
Mégsem értelek
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem érlek el
Ezek a virágok nem azért nyílnak
Hogy társai legyenek a sírnak
És a tűz sem azért éget
Hogy hamuja legyek a földnek
Szeretnélek,
Mégsem értelek
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem érlek el
Minden, ami létezik, csak azért mozdul
Mert Te mögötte állsz, hogyha fordul
Másnapra velem egy bolygó
Itt csak Te lehetsz állandó
Szeretnélek,
Mégsem értelek
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem értelek téged
Nem érlek el
raso 'ham apsu kaunteya
prabahasmi sasi-suryayoh
pranavah sarva-vedesu
sabdah khe paurusam nrsu
(Bg. 7.8)
(Óh Kunti fia! Én vagyok a víz íze,
a nap és a hold fénye, az om szótag
a védikus mantrákban, a hang az
éterben és az emberi képesség.) |
