ködbe burkolózott szemünk előtt minden
majdnem elhittük azt hogy nekünk semmink nincsen
de nem állunk meg folytatjuk a harcunk
és még erősebb kézzel ragadjuk meg kardunk
végítélet közeleg fejünk felett pallos
lelkiismeret mint sav fémet mardos
önnön hibáinkból nem tanultunk semmit
csak isten nevét szitok szóval verni
vészterhes időben reménykedve állunk
de ne lankadjon s múljon el régi bátorságunk
lázban égő testel ne féljünk kimondani
azt amit szívünk érez hisz nem fog semmit elrontani
sok ide bukott már el hamisan vallott hittől
lehúzva minket elragad egy kéz odalentről | 
