Jövőd a múlt!
Anya az izzó purgatóriumbam,
Szíve alatt a már holt magzat,
Rejt a mélyén pokoli parazsat,
Mit porszemek újjá alkotnak!
Kortalan korban holtan,
Hányódunk a forró porban.
Lélektelen létben élve,
Vérzünk lelkünkből égve.
Pusztulásnak éled gyermeke,
Sötétség és láng nemzette,
Végét hozza fájó létünknek,
Elmúlását a megteremtettnek.
Váratlan véget várva,
Mi vagyunk életed ára.
Lángok vágyát látva,
Ugrunk a lánghalálba.
Érző hamu a pokoli lángokban,
Szív alatt nyugodt a múlt korban,
Immáron a múlt már a holnap,
A jövő a parázsfény alatt marad!
Hazug holnap hoz halált,
Halál szava másra száll!
Holnap hamu hord talányt:
Végső vérem majd megáld? |
