VÉGTELEN ÉLET
Nem vonz már a zaj
Csak a szeretetéhség markolja szíved
Szemeid szúrja a fény
A félhomály mélye nyújt menedéket
Amikor már félig halott álmokból áll a léted
Mert szíved mélyén tátong az űr
Ez az álmod sose ér véget
Sose ér véget...
Ez az álom sose ér véget
Refrén:
Ha már le kell élned a végtelen életed
Rá ne bízd másra
És emlékezz minden pillantásra
Minden tanításra
Hogy a hiány felett uralkodó szeretet
A hiány királya
A törődés az ő rabszolgája
És mind a kettőt a vágy szolgálja
Szemhéjad mögött pereg a filmed
Hol a létezésed a tét
Mész lehunyt szemmel,néma ajakkal
A látóhatár sötét
Végül elfogy az út és nincs alagút
A végén síron túli fénnyel
A lélek lángja lobbant el
Fénye elmúlt a reménnyel
A reménnyel...
Fénye elmúlt a reménnyel
Refrén:
Ha már le kell élned a végtelen életed
Rá ne bízd másra
És emlékezz minden pillantásra
Minden tanításra
Hogy a hiány felett uralkodó szeretet
A hiány királya
A törődés az ő rabszolgája
És mind a kettőt a vágy szolgálja
Nem vonz már a zaj
Csak a szeretetéhség markolja szíved
Szemeid szúrja a fény
A félhomály mélye nyújt menedéket
Amikor már félig halott álmokból áll a léted
Mert szíved mélyén tátong az űr
Ez az álmod sose ér véget
Sose ér véget...
Ez az álmod sose ér véget
Refrén... |
