Két lépésre mindentől
Neked jó így, nekem jó így
Mérföldekre az Istentől
Átkozott Földön vár a feledés
Véremmel írtam a falra fel
"Az igazság tesz szabaddá"
De saját szavaim formálják
Az igazságot egy béklyóvá
Rossz ez az út
Rossz ez az út
Rossz ez az út
Még várok
Bent tartom
Még várok
Nem hagyom
- Miért mondtad el, hogy nem múlik a tél?
Miért hittem azt, hogy az erőm többet ér?
Egy kőszikla várt, mely a fellegekbe nyúlt
Miért álmodtam azt, hogy ezen is túljutunk? -
Gyerek voltál még
Sötét álmokban elbújtál
Holtak vettek körül
Ma is hallod, ahogy mondják:
Félelemből vert
Ez a fal és soha nem jutsz át
Sorsod és végzeted az
Hogy újra és újra megpróbáld
- Valamikor réges rég
Amikor még álom és valóság közt nem volt szakadék
Az embernek barátja volt fény és sötétség
Tudtuk, merre visz az út hazafelé… -
Tégy csodát
Mert ezen az úton nincs tovább
Szétszakadt testünk
Visz tovább
Vakon és éhesen
mind talán
Egy átkot adunk tovább
Szeretetben fulladtunk meg
Gyűlölettől tépettünk szét
Félelemtől bénultunk meg
A reményben égtünk el és
Vonszoltuk kimerült lelkünk
Mindig tovább, előre még
Hazug álmok szavát ittuk
Mind azt mondták: várnod kell még
Kimerültünk és feladtuk
Csak azért is mind akartuk
Tudtuk vége, mégis végig
Azt hazudtuk hazatérünk
Hústól bűzlő lelkünk tudja
Ez volt az, amitől féltünk |
