Áldott álom
A Nap lehunyja égi szemét,
éji állomra ontja fejét
az átkozott ember.
Nyugalmam teljesedik,
miközben a Hold emelkedik,
s teste a sötét fegyver.
Minden éjjel rosszabb,
minden éjjel emésztem magam
az állomkép már összeragadt!
Párnára hullt képzelet,
mely a boldogsághoz elvezet
ad erőt nekem
vibráló szemhéjjal terelgetem,
álomüstben kevergetem mindazt,
mi történik velem.
Álmodott álmok álmán
szárnyalok, szárnytalan
angyalok hátán, onnan
zuhanva, s betonba
süppedve kábán heverek
emlékekre várván,
színes szürkeséget kérvén,
de az álom, csak halott márvány!
Leölt ábránd maradt
s a legenda a félálomból, kettészakadt… |
