Járt úton fű nem terem,
Hiába hát a szerelem,
Bukott angyal örök halál,
Kegyelemre sosem talál.
Fénylő csillag mégse volt,
Testben élt, de a lelke holt,
Gonoszsága ön szeretet,
Érzelmeket eltemetett.
Mátyás szíve játékszere,
Butasága az istene,
Beatrix, a "boldogító",
Királyunkat szomorító.
Méhe száraz, kopár határ,
Benne fészkel a rút halál,
Virág semmi, csak dög szaga,
Romlandóság csillaga.
Szépség mögött mérges varangy,
Aranylik, de még sem arany,
Ő boldogtalan butaság,
Mely tönkre tette önmagát.
Mátyás halott, özvegye víg,
mindig győzött, sose veszít,
Mégis sorsa örök magány,
Ki csak magát imádja már.
Mert járt úton fű nem terem,
Hiába hát a szerelem,
Bukott angyal örök halál,
Kegyelemre sosem talál. |
