"Minden élőlényre, az aki pásztora,sújtva ügyel." - Hérakleitos
Ég és Föld közt lebeg a tér,
őrzik parányi lelkek.
Ha csillagoknak tüze gyúl,
az istenek üzennek.
Leszállnak hozzánk angyalok,
fényt hozva megkeresnek.
Nyomukban, sejtelmes árny,
az ördög ott teremhet.
Nem tudni mikor áll elénk,
megtestesülve bűnben,
sötét alakja fönn lebeg,
a néma hűvös űrben.
Gyötrő álmunk a szerelem,
testünk virága kínoz.
Bennünk arat sorsunk nyara,
húsunk taszít a sírhoz.
S ha nyújtózik a végtelen,
megdermed árva testünk.
Ne sújtsa többé pásztora,
menekül vissza lelkünk. |
