Csizmás kandúr egyszer
Mit gondolt magában,
Gyalogszerrel indult
A fények városába.
Megkérdé a róka:
Hová lesz a séta,
Egyetlen barátom Csizmás Kandúr Béla?
Aranyból lesz majd az arcunk,
Aranyból lesz majd a sorsunk,
Aranyból lesz majd az életünk, cica-mica drága!
Aranyból lesz majd a testünk,
Aranyból lesz majd a mellünk,
Aranyból lesz majd az életünk.
Rengeteg sok állat
Csapódott hozzájuk,
Csak a disznó nem jött el,
Mert lusta a fajtájuk,
De bizony Párizs őket
Nem tárt karokkal várta:
Kis plasztikákra
Ráment inge, gatyája.
Aranyból lesz majd az arcunk,
Aranyból lesz majd a sorsunk,
Aranyból lesz majd az életünk, cica-mica drága!
Aranyból lesz majd a testünk,
Aranyból lesz majd a mellünk,
Aranyból lesz majd az életünk.
Solo
Aranyból lesz majd az arcunk,
Aranyból lesz majd a sorsunk,
Aranyból lesz majd az életünk, cica-mica drága!
Aranyból lesz majd a testünk,
Aranyból lesz majd a mellünk,
Aranyból lesz majd az életünk.
Visszaindultak hát Közép-Európába,
Hátha övéké lesz majd a királyné lánya,
De végül Csizmás Kandúr
Járult a lány elé:
Mondd csak, szívem választottja,
Miért nem lehetek a párod én?
Lehetsz, Csizmás Kandúr,
Egy aranytestű fickó,
De a szívszerelmem csak az aranyláncos disznó!
Aranyból lesz majd az arcunk,
Aranyból lesz majd a sorsunk,
Aranyból lesz majd az életünk, cica-mica drága!
Aranyból lesz majd a testünk,
Aranyból lesz majd a mellünk,
Aranyból lesz majd az életünk.
Aranyból lesz majd az arcunk,
Aranyból lesz majd a sorsunk,
Aranyból lesz majd az életünk… |
