Százezer ember között csak egy vagyok
Ostoba, vádló arcok közt megvagyok
Az átkos mocsok mindent elborít
Megöl, megfolyt engem úgy undorít
Álmaim sorra tűntek el,
Éveim a múltba vesztek el
Álbarátok jöttek egyre szüntelen
Pénzért sajnos túl sok mindent megvehetsz
Ha bajba kerülsz, úgyis lelépnek
Féreg leszel a férgek gyáva szemében
Ismerős arcok tűntek el
Kiáltok, de senki nem felel
Fény, átkos csillogás többé nem ver át
Sok hazugság nem kell nekem!
Csak egy, egyetlen egy szó, mit igaznak hiszek
Mely megmondja, ha mennem kell. |
