A félelem benned él, hogy legyőzzed indulj el ma még!
Kérdésre választ vársz, miért fáj úgy a változás?
Félelmünk átragad, nemzedékek véréhez tapad
Életünk rohanás, álmunkban gyötör egy látomás...
Oly sok a gyűlölet, sötétben éled az életed
Földről az égbe vágysz, de sűrű, sötét ködben állsz
Szemedben ég a fény, reményed holtodig kísér
Életünk lángolás, álmunkban gyötör egy látomás...
Nincsen mi visszatart
Félelmed megmarad
Kiszállni mégsem szeretnél!
Most, indulj el, ha mást szeretnél,
Nincs, miért félj, az álmod elkísér
Menned kell! Mert vár rád az út...
Keserves pillanat látni a rettegő arcokat
Fegyverek ropognak, életek ezrei hullnak
Szánalmas rohanás,mondd miért kell úgy a változás?
Életünk kapkodás, álmunkban gyötör egy látomás...
Fájdalmas tegnapok, mondd, miért várod a holnapot?
Elmúló szerelem, szívedben fájó gyötrelem
Szemedben ég a fény, reményed holtodig kísér
Életünk rohanás, álmunkban gyötör egy látomás... |
