Felébredsz az éjszakában
A sötétség még körülvesz
Valóság, vagy álom csupán:
Ablakod előtt egy arc bámul rád
[szóló: Fábián]
Amint felszáll a sötétség,
Elindulsz gyorsan felé,
De amint odaérsz,
Nem marad már semmi a helyén!
Angyali lény, ki az álmokban él
Egy szempár megigéz,
Elrepít a végtelen felé
Fénysugár, ami átitatja életem útját
Nincs félelem
Lelked nyugalom járja át,
Ahogy ágyadból a semmibe lépsz
Szíved átitatja a fény
Elmédben egy új erő emelkedik föléd!
Angyali lény, ki az álmokban él
Egy szempár megigéz,
Elrepít a végtelen felé
Fénysugár, ami átitatja életem útját
Nincs félelem
[szóló: Fábián] |
