Füstöt hord a városból a szél
Virágukat hullató erdő felé
Tüdőnk már fekete, mint a szén
Megfulladunk a szemétdomb tetején
Győztes nem lesz, csakis vesztes
Örök harc a lét
Fekete vízzel töltjük az óceánt,
Számunkra kincs, másnak halál
Kiszáradt mederben illúzió
Az élet és a hömpölygő folyó
Merre tartunk? Mi lesz a vége?
Kínok, s szenvedés
El nem futhatunk, nem várhatunk,
Hogy mindig más lépjen
Gyermekeddel áldozat leszel,
Míg méreg a léted!
Ha nem változunk, mind elbukunk,
Jön a világvége!
Armageddon, ami vár ránk
Hová bújhatnánk?
Homokdűnék a zöld rétek helyén
Hamu és porfelhő, de ez sem elég
Szerető kezek nem vezetnek már
A szép új élet kapuja zárva áll
Merre tartunk? Mi lesz a vége?
Kínok, s szenvedés
El nem futhatunk, nem várhatunk,
Hogy mindig más lépjen
Gyermekeddel áldozat leszel,
Míg méreg a léted!
Ha nem változunk, mind elbukunk,
Jön a világvége!
Armageddon, ami vár ránk
Hová bújhatnánk...?
[szóló: Fábián] |
