Unalmas évek,törnek orvul rám
Hazugság tengerében úszom tovább
Testem, hogyha porba hull, akkor sem adom fel
Kezemben fegyverem, küzdenem kell
Nem néznek rám, holnap majd visszatér az álom...
Nem, ma még nem, de holnap majd, rá találok...
Felégetek múltat, s minden hidat
Mögöttem özönvíz, ártó indulat
Százezrek ellenem, de nem érdekel
Acélkemény lelkemet nem törik meg!
Fém-, fémvihar ragad el
Eljön majd a lelkedért és elsodor egy új világ felé
Fém-, fémvihar ragad el
A célunk csak egy legyen, fémvihar tombolj kegyetlen
Nem, nem számít más, csak hinned kell még
Ha más úton jársz, a lelked elég
Most döntened kell, s majd ott leszek én
És együtt megyünk a célunk felé... |
